5. Fejezet

5. Fejezet

Bocsy, h mostanában ilyen keveset írok, de ígérem szeptembertől több friss lesz!!!

Ébredés

(Daniel szemszöge)

(6 nappal később)

Nem hiszem el! Holnap Bella végre felébred! Alig várom, hogy kiképezzem és lássam, ahogy szépen, lassan a Laran klán vezetővé válik. Amanda éppen keresi a megfelelő helyet a kiképzésre. Én éppen egy rejtekhelyre tartok, ahol Elizabeth fegyverei, és ruhája van. Mert amit Am vett neki az csak a kiképzésre kell majd. Az igazi laran ruha sokkal jobban bírja a strapát. Újra egy zavaró gondolat került a fejembe. Mégpedig az, hogy Bella félig vámpír lesz. Remélem nem lesz belőle baj. Bella számomra mindig olyan is számomra, mint a húgom. Ráadásul az én fajom sokkal jobban aggódik fajtársa miatt, mint azt emberek. Am szerint fölöslegesen aggódok, holott ő pont annyira aggódik, mint én. Remélhetőleg Bella erősebb lesz, mint a többi laran. Lehet, hogy tényleg fölöslegesen aggódok.  Na, már itt is vagyok. Elkezdtem ásni és hamarosan meg is láttam a csatorna fedélszerű ajtót.

Felfeszítettem azt és beugrottam a földalatti barlangba. Gyönyörű volt ez a hely. Tele volt cseppkövekkel, zsírkő szobrokkal, amik a legerősebb laranokról készültek. Lassan végig jártam a szobrokat és magamban mondtam a nevüket. Lily, Eric, Mike, Mira és… Elizabeth.

Hihetetlen, hogy Bella mennyire hasonlít rá. Percekig némán figyeltem a támadó állasban álló Lizt akinek, egy macska ül a vállán. Ő Midnight. Egy különleges cica. Örök életű. Lizzyvel nagyon sokat voltak együtt, ő volt az egyik legjobb barátnője. Jelenleg Bells Háziállataként játssza el magát, mert ő is a Laran klánhoz tartozik és vámpírok minden Larant meg akarnak ölni. A szemem egy vasládára tévedt, amiben Liz felszerelése volt. Az egész ládát nem bírtam volna el azért a tartalmát egy zsákba dobáltam. Amikor végeztem az egyik kard hozzá csapódott a láda aljához, ami furcsamód kongott. Megkopogtattam és rájöttem, hogy ez csak egy vaslap, ami alatt van valami. Saját tőrömmel óvatosan felfeszítettem és egy könyvet találtam a láda alján. Óvatosan kinyitottam és rájöttem, hogy ez Lizzy naplója. A kövezőket olvastam:

 Kedves Naplóm!

Utálom mindenkinek azt mondani, hogy megerőszakoltak. Ezt csak kitaláltam, hogy meg ne tudják egy félvámpíral való szerelmemnek gyümölcse a kicsi, akit a méhemben hordozok. Leonardo életem szerelme, és nem szeretném, hogy bárki is bántsa őt.

 Bármelyik medio gatot választhattam volna de nem, nekem egy félvérrel kellet kavarnom. Ez az én formám. Úgy tűnik az égiek szerint, még nem szenvedtem eleget, mert elmondtam Leonak a hírt és ő elhagyott.

Már a klánt is nehezemre esik irányítani. Nem akarom, hogy megtudják, legyengültem.

Ennek a klánnak vezető kell és ezt a szerepet nekem kell betöltenem.

Olvastam a sorokat. Ezek szerint Bella nem félig lesz vámpír, hanem csak negyedben és negyedben ember. Ez kissé lenyugtat, legalább marad benne valami emberi. A naplót mindenképp meg kell mutatnom Amandának. Azt hiszem, még elidőzök egy kicsit. Olvasom a naplót és keresek egyéb dolgokat, ami esetleg jó lenne Bellának.

(Edward szemszöge)

Nem maradhatok itt az idők végezetéig, mert egy lány a La tua Cantante-m. Már hiányzik a családom. Vissza kell mennem. Majd sokat táplálkozom és gyakorlom az önuralmam. El is költözhetnék de, túl kíváncsi vagyok Bellára. Nem látok vele a fejébe és valószínűleg ez a problémám. Na, akkor keressük meg a kocsit-ugrottam le egy vaskos ágról, ami sokáig az ülőhelyemként szolgált. Odamentem a kocsihoz és lesöpörtem róla a kb. félméteres havat.

A zár valami csoda folytán nem fagyott be így könnyen be tudtam szállni a kocsiba.

Hamar hazaértem a kocsival behajtottam a garázsba. Mivel nem találtam senkit se a házban elmentem vadászni. Behunytam a szemem és beleszagoltam a levegőbe, megéreztem egy különleges illatot. Majdnem olyan volt, mint egy emberé de mégsem. Elkezdtem futni az illat irányába és beleütköztem valamibe, amiről visszapattantam. Kinyitottam a szemem és ledöbbentem az elém terülő látványtól.

(Bella szemszöge)

Éreztem, hogy lassan elmúlik a fájdalmam. Amikor végre teljesen elmúlt kinyitottam a szemem és felugrottam az ágyamból. Úgy éreztem majd’ kicsattanok az energiától. És minden olyan jól láttam a hallásom is sokkal jobb volt és a többi érzékszervem is sokkal jobban működik … furcsa. Úgy döntöttem, elmegyek futni az erdőbe. Azt a ruhát akartam felvenni, amit ki tudja mikor vettem Amandával. Mikor átöltöztem kimentem a házból és elkezdtem futni az erdő felé. Éreztem, hogy a testem nagyobb gyorsaságra vágyik azért rákapcsoltam. A furcsa az volt, hogy azt vettem olyan gyorsan futok, hogy a táj köröltöttem

elmosódik. Meg kell, kérdeznem Danieléket, hogy mit akartak mondani az ájulásom előtt biztos köze volt ehhez a változáshoz. Behunytam a szemem és élveztem, ahogy a szél belekap a hajamba. Hirtelen valaminek nekimentem és visszacsapódtam róla. A földre zuhantam. Felemeltem a fejem és kiköptem a füvet a számból.

-Bella?!- halottam a gyönyörű hangot.

(hatásszünet XD)

-Bella! Mi vagy te?- kérdezte.

-Neked is szia- gúnyolódtam. – Éreztem a veszély ezért felpattantam és valami támadóállás szerűséget vettem fel.

-Bella, nyugalom nem akarlak bántani-lépett oda hozzám. Én hátráltam két lépést.- Nekem nyugodtan elmondhatod, nem mondom el senkinek. Szóval, mi vagy te?-

Közben ő folyamatosan felém lépett én, pedig hátra. Így ment azt addig, amíg neki nem mentem egy fának Edward pedig olyan közel jött hozzám, hogy éreztem a leheletét.

-Edward… fogalmam sincs…-nyögtem és elfutottam.

Úgy döntöttem eleget futottam és most már ideje hazamenni. Az úton a történtekre és Edwardra gondoltam. Amikor megláttam a házunkat teljes sebességre kapcsoltam.

Felrohantam az emeletre, be a szobámba onnan, pedig az ágyra vetettem magam.

Ziháltam az idegességtől és nem a fáradtságtól, pedig attól kéne. Behunytam a szemem és azt kívántam, hogy zuhanjak vissza a tudatlanságba. Minden a feje tetejére ált. Az érzékszervek, a gyorsaság, ráadásul a zenetársamat valami ösztöntől vezérelve meg akarom ölni. 

Ennél már nem is lehet rosszabb…

Egy halk puffanást halottam a szőnyegen majd a következőt az ágyamon és végül dorombolást közvetlen a fülem mellet.

-Szia Midnigt! Hogy vagy?-kérdeztem a kis szőrmókot.

-Szia én jól! És te?-halottam egy hangot.

-Mi…Midnight te…beszélsz?

-Nem az egér a hasamból! Persze, hogy én beszélek!-Na, ezen a ponton kijelenthetem, hogy megőrültem!

-Azt hiszem… szükségem van friss levegőre…- álltam fel az ágyról.

-Persze, menj csak!-Én villámsebességgel rohantam az erdő felé vezető ajtónak. Sikerült kinyitnom de már megint nekiütköztem valaminek.

-Bella! Neke…

-Amanda!! Mi történik velem? Jobbak az érzékszerveim, gyors vagyok, meg akarom ölni Edward Cullent és Midnight beszél hozzám!!!! MI TÖRTÉNIK VELEN?!!!!- ráztam a nevető Amandát.

-Nyugi Bells! Megvárjuk Danielt, és elmondok mindent!

-Az jó lesz!- helyeseltem. Bementünk a szobámba és vártuk Dant.